német óriás nyúl, nyúltenyésztés, takarmányozás, nyúlbetegségek,



Főoldal
A tenyésztőtársak
Bemutatkozás
Elérhetőségeim
Bakok
Tenyésznőstények
Német óriás nyúl
Takarmányozás 1.
Takarmányozás 2.
Takarmányozás 3.
Takarmányozás 4.
Takarmányozás 5.
Takarmányozás 6.
Betegségek 1.
Betegségek 2.
Betegségek 3.
Betegségek 4.
Nyúlfajták
Szakkönyvek
Viselkedéstan 1.
Viselkedéstan 2.
Tenyésztés 1.
Tenyésztés 2.
Tenyésztés 3.
Tenyésztés 4.
Tenyésztés 5.
Fertőtlenítés 1.
Fertőtlenítés 2.
Fórum
Galéria







Szaporítás      

Természetes fedeztetés

Természetes fedeztetéskor egy bakra általában 8-10 anyanyulat számítanak, nagyobb telepeken bakonként 15 anyáig is el lehet menni, kisebb telepeken viszont szűkebb az ivararány. A folyama-

tos szaporításhoz legalább két bakra van szükség, hiszen az egyik kiesése esetén a másikkal be

lehet fedeztetni az összes anyát. A gyakorlatban a kézből történő pároztatás terjedt el. A fedez-

tetni kívánt anyanyulat kiveszik a ketrecéből, megnézik az ivarnyílását és ha ivarzik beteszik a bak ketrecébe. Az ivarzó anyanyúl rövid előjáték után felveszi a bakot. Az ivarzási tüneteket nem mu-

tató anyákat is meg kell próbál-ni fedeztetni, ami az esetek többségében az ivarzás kiváltását, provokálását szolgálja. Ezért nem érdemes a baknyulakat feleslegesen fárasztani, néhány sikertelen fedezési kísérlet után az anyát vissza lehet tenni a ketrecébe és a következő nap újból meg lehet

próbálni a fedeztetést. Az anyanyulakat legjobb háromszor, közvetlenül egymás után fedeztetni.

Nemesítéskor, fajtatiszta tenyészetben, ahol az apai származás ismerete is fontos, ugyanaz a bak

fedezze mindkét alkalommal az anyát. Árutermeléskor célszerű két különböző bakkal fedeztetni,

mivel így a vemhesülés esélye, valamint az alomszám is nőhet. Kutatók új-zélandi anyákat fedez-

tettek újzélandi és színes baknyulakkal úgy, hogy a két ugrás közötti időt növelték. Megállapítot-

ták, hogy ha mind a két fedeztetés látszólag sikeres volt, akkor is az idő múltával egyre kevesebb

nyúl születik a másodikként fedező színes baknyúltól. Ha a két fedezés egymást követte, akkor gyakorlatilag 50-50 %-ban származtak a kisnyulak az új-zélandi és a színes baktól. 8 óra elteltével

már kevesebb, mint 10 % született a második baktól. Ha pedig a két fedeztetés közti idő 24 óra

volt, akkor már nem is születtek nyulak a színes baktól. Az idő múltával egyre több anyanyúl uta-

sítja el a második bakot. Egy másik kísérletben az egyszer, az egymás után közvetlenül kétszer,

a délelőtt és délután fedeztetett, valamint az első fedeztetés után kb. két órára a bak ketrecében ha-

gyott anyanyulak vemhesülését és alomszámát hasonlították össze. A vemhesülési arány és az

alomlétszám a csak egyszer fedeztetett anyáknál romlott, míg a másik három csoport között nem

volt lényeges különbség. Kivételt csak a délelőtt és délután is egyszer-egyszer fedeztetett anyák jelentettek, amelyek vemhesülési aránya kissé csökkent. Tehát az anyákat elegendő kétszer egy-

más után fedeztetni, felesleges a bakot is többször fárasztani, hiszen az eredmények nem javulnak.

Mesterséges termékenyítés

Az állattenyésztésben a mesterséges termékenyítés bevezetésével új távlatok nyíltak meg. Így volt

ez a nyúltenyésztésben is, ahol az alkamazása számos előnnyel bír. Egy-egy baktól levett ondóval

tízszer-húszszor több anyanyúl termékenyíthető, mint természetes fedeztetéssel. Így akár egy

baktól évente 20000 utód is nyerhető, ami lehetővé teszi az egyes vonalak gyors kialakítását.

Mivel egy baknyúllal akár több száz anyát is termékenyít-hetünk, így kevesebb tenyészbakra van

szükség az adott telepen, kevesebb férőhelyet kell létesíteni, kisebb lesz a takarmányozási költség, kevesebb munkaerőre van szükség. Az állomány szaporítása programozhatóvá válik, hiszen

valamennyi termékenyíthető anyát egy napon tudják inszeminálni. Ez természetes fedeztetéssel

lehetetlen. Több száz anyanyúl közül az összes ugyanis egyazon napon nem veszi fel a bakot,

különösen igaz ez a vedlési időszakra.  A termékenyítés így sokkal kevesebb időt vesz igénybe.

Egy gyakorlott szakember néhány óra alatt képes 100 anyanyulat inszeminálni az ondóvétellel, minősítéssel  és hígítással együtt. Ezáltal sokkal kevesebb munkaerőre van szükség  a szaporítási

folyamat elvégzéséhez, mint természetes fedeztetéskor. Lehetővé válik az összes termékenyíthető

anyanyúl egy nap alatt történő vemhesítése. A 12-14 nap múlva elvégzett vemhességvizsgálat so-

rán a nem vemhesülteket egyszerre lehet újratermékenyíteni. Egy hónap múlva a fialások néhány

nap alatt lezajlanak. Így a dajkásítás, alomkiegyenlítés elvégzése könnyebb, a szopósnyulakat

egyszerre lehet leválasztani. Megvalósítható az „all in-all out“ termelési rendszer. Ez azt jelenti,

hogy az egykorú választott nyulakat egy kitakarított, kifertőtlenített istállóba telepítik, azaz a

különböző korosztályú nyulak nem érintkeznek egymással. Így kisebb elhullás tapasztalható,

mint ha vegyes korosztályú állatokat tartanának egy épületben. Olyan telepre, ahol mesterséges termékenyítést folytatnak nincs szükség élő tenyészállat beszerzésre, hiszen megfelelő helyről tör-

ténő spermavásárlással megoldható a vérfrissítés. Járható út az újszülött nyulak vásárlása is, amely

a hibrid szülőpárok esetében terjedt el. Ezekkel megakadályozhatjuk a párzás útján terjedő betegsé-

gek (pl.: nyúlsyphilis), valmint egyéb betegségek (pasteurellosis, gombás infekciók) behurcolását

az egészséges állományba.  Franciaországban és Olaszországban több olyan telepet hoztak létre

ahol csak baknyulakat tartanak. Ezen telepeken több hibrid szülőpárvonal javító hatású bakjai megtalálhatók. Ezen bakok spermáját vásárolják meg a termelők, akiknek egy része nem is tart baknyulat, hanem az összes férőhelyre anyanyulat helyez el. Az ezektől a bakoktól nyert kiváló húsminőségű és szaporodóképességű tenyészállatokat saját maguk állítják elő, így élő tenyészállat beszerzésére nincs is szükség. Magyaroszágon is létesült egy baktelep (Gödöllőn), ahonnan a

különböző fajtákhoz és hibridvonalakhoz tartozó bakok spermáit postai úton juttatják el a meg-

rendelőkhöz. A tenyésztelepeken tartott garantáltan javító hatású tenyészbakok spermáját az

árutermelő tenyészetek felé értékesítik. Ezeknek a magas genetikai értékű bakoknak a használa-

tával jelentős genetikai előrehaladás érhető el.

A mesterséges termékenyítés folyamata

Az ondó levétele műhüvely segítségével történik, ami tulajdonképpen egy rövid, vékony falú

műanyag cső. Belülre lágy gumiból készült anyagot erősítenek. A két fal közötti üreget vízzel töl-

tik fel, amely biztosítja a megfelelő rugalmasságot és hőtárolást. A műhüvelyt az ondóvételig termosztátban tárolják 50-55 °C-on, és csak közvetlenül az ondóvétel előtt veszik ki. Az egyik

végére ondófelfogó kémcsövet erősítenek, amelyen beosztások láthatók. Így a leadott ondó

mennyisége leolvasható és feljegyezhető. A műhüvely belső felszínét ondóhígítóval vagy tojássár-

gájával lehet sikamlóssá tenni. A vételhez nyúlprémmel bevont fantomot vagy élő anyanyulat

használnak. Utóbbi esetben amikor a baknyúl az anyára ugrik és párzó mozdulatokat tesz,

a műhüvelyt úgy kell az anyanyúl hátsó lábai közé tartani, hogy a baknyúl ebbe ejakuláljon. Fon-

tos, hogy a műhüvely hőmérséklete megfelelő legyen. Ha lehűlt, szükséges felmelegíteni, hiszen a

hideg műhüvelybe a bak nem adja le a spermát. A baktól hetente 2-4 alkalommal vehető termé-kenyítőanyag. A levett ondót 37 °C-on tárolják  a minősítésig. Makroszkópos vizsgálat során a sperma színére, mennyiségére, konzisztenciájára, kémhatására, és szagára kell figyelemmel lenni.

A jó minőségű sperma gyöngyházfehér színű, 0,5-1,2 ml mennyiségű, tejszerűen folyó állagú,

6,5-6,7 pH-jú, jellemzően fanyar szagú. A mikroszkópos vizsgálat során a motilitást (előreirá-

nyuló mozgást mutató ondósejtek aránya), az élő spermiumok számát és a kóros ondósejtek ará-

nyát határozzák meg.  Francia kutatók a spermamozgás és a vemhesülési arány szoros kapcsolatát mutatták ki. Ezért is fontos a sperma használhatóságának és a hígítás mértékének megállapításához

a spermát mikroszkópos vizsgálatnak alávetni. A sperma koncentrációja legtöbbször 350-400 e-

zer hímivarsejt/mm3, a spermiumok száma az ejakulátumban 200-300 millió. A sperma kiváló mi-

nőségű, ha az ondósejtek aránya és a motilitás is 80 % fölött van. Jó minőségű, ha az élő ondó-

sejtek aránya 65-80 % közötti és a motilitás 80 % fölötti. Nem használható termékenyítésre az az

ondó, amelyben az élő ondósejtek arány 65 % alatt van és a motilitás pedig 50 % alatti. Hígítás. Termékenyítésre a közepes minőségűnél jobb spermát kell felhasználni, amelyet megfelelő mérték-

ben hígítanak. Nyúlsperma hígítására különböző oldatokat használnak, amelyek rendszerint trinát-rium-citrátot, glükózt, antibiotikumot, desztillált vizet és védőkolloidként tojássárgáját tartalmaznak.

A leggyakrabban használt hígítók: a TRIS-, CUE-, Trinátrium-citrát-tojássárga-, és a Szokolov-

-szkaja-hígító. Bármelyik hígítót is használjuk, a spermát úgy kell hígítani, hogy annak 1 cm3-e le-

galább 1-1,5 millió ondósejtet tartalmazzon. A hígítást 28-30 °C-os vízfürdőn kell végezni. A hígí-

tott sperma szobahőmérsékleten vagy hűtőben 12-24 óráig tárolható.  A nyúlsperma mélyhűtése manapság még nem megoldott. Az erre irányuló kísérletek során dimetil-szulfoxidot (DMSO) és

glicerint használnak. A mélyhűtés során az akroszómasérülések aránya megnő, ezért rosszabb

vemhesülési arány várható. Emiatt különösen fontos, hogy az anyák receptívek legyenek.

Az anyanyulak hormonális kezelése. Az anyanyulaknál a petesejtek nem válnak le maguktól,

az ovulációt provokálni kell. Magyarországon az ovuláció kiváltására egy GnRH analógot hasz-

nálnak. Ennek előnye, hogy 20 egymás utáni termékenyítés során sem tapasztalható ellenanyag

képződés, a kezelés az inszeminálással egy időben történik a combizomba való beinjektálással.

Alkalmazása tehát nem igényel különösebb szakképzettséget. Fontos említést tenni az ivarzásszin-kronizálásról is. Ez azt jelenti, hogy a ciklusban levő állatok ivarzását összehozzák, tömörítik. A mesterséges termékenyítés alkalmazása ugyan független az anyanyulak párzásra való hajlandóságá-

tól, de az eredményességét jelentősen befolyásolja az anyák ivarzási állapota. A mesterséges ter- mékenyítés bevezetésével nagyüzemi telepeken elterjedt a ciklikus szaporítás. E szerint az egész,

vagy az állomány egy részét egyszerre, a fialás után 10-12 nappal termékenyítik. Ebben az idő-

szakban az anyák azonban gyengén ivarzanak, és a vemhesülési arány is rossz. Emiatt van szükség

az ivarzás serkentésére, szinkronizálására. Azok az anyanyulak, amelyek jól látható ivarzási tüne-

teket mutatnak – vöröses-lilás ivarnyílás – a petefészekben érett tüszők találhatók, és sokkal jobb arányban fogamzanak. A tüszőérés folyamatos ugyan, de vannak időszakok, amikor kisebb az

esély az ovulációra, a petesejtek leválására.  Ivarzás szinkronizálásra ezért használják – különösen

a szoptató anyáknál - a PMSG-vel történő előoltást. Ekkor a termékenyítés előtt 2-3 nappal

20-40 NE PMSG-t adnak az anyáknak. A PMSG hatékonyan stimulálja a tüszők növekedését,

az ösztrogén termelődését és ezen keresztül javítja az anyanyulak vemhesülési arányát, növeli az alomlétszámot. A hormon fehérje- és exogén természete, valamint nagy molekulasúlya miatt

immunválaszt mutattak ki. Ennek következtében a 4. kezelés után a termékenyülés csökken.

A PMSG antitest termelődés közvetlen kapcsolatban áll a kezelések számával, a közöttük eltelt idő

hosszával. Az ellenanyag-képződés eltérő az egyes egyedeknél és valószínűleg a fajta is befolyá-

solja. Vannak olyan anyák, amelyeknél már a harmadik kezelésnél kialakult az immunválasz. A PMSG-vel történő előoltási kísérletekből más és más konklúziót lehet levonni. Megállapítható vi-

szont, hogy a PMSG kezelést rossz kondíciójú állományban, korábbi rossz vemhesülés esetén il-

letve szoptató anyáknál célszerű alkalmazni. Nem szabad 20 NE-nél nagyobb adagban használni,

amit 8 NE PMSG és 4 NE hCG együttes alkalmazásával még csökkenteni is lehet. Kerülni kell ugyanazon anyanyulak gyakori kezelését. Biostimuláció. A közeljövőben az Európai Közösség korlátozni fogja a hormonok (gonadotropinok) használatát a húsban maradó maradványanyagok,

az állati jólét és a hús természetessége iránti igény miatt. Ezért olyan kutatások kerültek előtérbe,

amelyek a gonadotropin kezelések helyett a biostimuláció gyakorlatba is átültethető módszerei-

nek kidolgozásával foglalkoznak. Régóta ismert, hogy a külső környezeti tényezők befolyásolják

a szaporaságot. A külső ingerek az idegrendszeren és a hipotalamusz-hipofízis tengelyen keresztül

jutnak szerephez. Ilyen a nappalok hosszának, a hőmérsékletnek, a takarmányozásnak a változá-

sa. Fotoperiódus. A napi megvilágítás hosszának megváltoztatása még nem hozott eddig teljesen egyértelmű eredményt. Már 1925-ben leírta Marshall és Hammond, hogy az üregi nyulak a növek-

vő nappalok hossza mellett májusban érik el a maximális termékenyülést. Ezen megfigyelés alapján

derült fény arra, hogy az állandó 16 órás megvilágítás mellett csökkenthetők azok a szaporasági

problémák, amelyek a rövidülő nappalokkal kapcsolatosak. Kedvező eredmények érhetők el a hagyományos 16 óra világos és 8 óra sötét periódus 8 óra világos és 4 óra sötét időszakra való felváltásával, amivel a vemhesülési arányt jelentős mértékben lehet javítani. A további kutatási eredmények figyelembevételével a programozott megvilágítás jól illeszthető lenne a ciklikus szapo-

rítási rendszerhez. Szoptatás elhagyása. Az anyanyulaknál a prolaktin állandó termelődése tartja

fenn a folyamatos tejtermelést, és egyidejűleg blokkolja a gonadotropin kiválasztódását és ennek következtében az ivarzást. Az ivarzás serkentésére a termékenyítés előtti napon a szoptatás

kihagyásával, vagyis a fialtatóláda bebúvónyílásának elzárásával kedvező eredményeket értek el.

A közvetlen inszeminálás előtti 36-40 órával az anya-alom elkülönítése a fialás utáni 11. napon

közel 10 %-kal javította a vemhesülést. A módszer kedvezőtlen hatása lehet a választási alomsúly

mintegy 5-10 %-kal való csökkenése. A növendéknyulak ezt a lemaradást a hízlalás végéig sem

képesek kompenzálni. Ennek hátterében az áll, hogy hiába tudtak a kisnyulak közvetlenül a

termékenyítés utáni napon több tejet szopni, ezt követően az anyáknál átmenetileg az elapasztás je-

lei mutatkoztak. A kisnyulak pedig egy ideig éheztek. Takarmányozás. Takarmányozással is lehet

az anyanyulak szaporasági eredményeit javítani. A flushingolás célja az anyák által elfogyasztott takarmány (energia) növelése a termékenyítés előtti időszakban. Fiatal, még nem fialt anyanyulak-

nál a korlátozott takarmányozást követő flushingolás hatására javul a vemhesülési arány. Összes-

ségében elmondható, hogy az ismertetett biostimulációs módszerek többsége igéretes és alternatívát jelenthet a hormonális kezelések kiváltására. Ezek a módszerek azonban még nem eléggé kiforrottak,

a gyakorlati alkalmazásuk várat magára.








www.nemetoriasnyul.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!