német óriás nyúl, nyúltenyésztés, takarmányozás, nyúlbetegségek,



Főoldal
A tenyésztőtársak
Bemutatkozás
Elérhetőségeim
Bakok
Tenyésznőstények
Német óriás nyúl
Takarmányozás 1.
Takarmányozás 2.
Takarmányozás 3.
Takarmányozás 4.
Takarmányozás 5.
Takarmányozás 6.
Betegségek 1.
Betegségek 2.
Betegségek 3.
Betegségek 4.
Nyúlfajták
Szakkönyvek
Viselkedéstan 1.
Viselkedéstan 2.
Tenyésztés 1.
Tenyésztés 2.
Tenyésztés 3.
Tenyésztés 4.
Tenyésztés 5.
Fertőtlenítés 1.
Fertőtlenítés 2.
Fórum
Galéria







Ivari viselkedés

A két ivar viselkedése ivarérés tájékán, illetve azt megelőzően szembetűnően különbözik egymástól. A növendék bakok ivarérésére utaló első megnyilvánulása álluk egymáshoz dörzsölése. Igyekeznek territóriumukat (a ketrecet) vizeletükkel, bélsarukkal, valamint az áll alatti mirigyük váladékával megjelölni, felugranak társaikra és hágómozdulatokat végeznek. Ekkor még ivar szerint különbséget nem tesznek egymás között. A kor előrehaladtával viselkedésük egyre hevesebben nyilvánul meg; a menekülő egyed fara alá irányuló harapási kísérletet tesznek. A nőstények általában harapás és sérülés nélkül elmenekülnek, míg a növendék bakoknál a megtámadott a harapási kísérlet után szembefordul a másikkal és megpróbálja megharapni. Ha a két állat egymás farába harap előfordul, hogy oldalrabillennek és hasi oldaluk szembekerülésével sebeket ejtenek egymáson, megharapják a másik ivarszervét. Verekedés közben a küzdő felek körberohannak, miközben társaikat letapossák. A verekedés percekig is eltarthat, aminek eredménye gyakran súlyos ivarszervi sérülés, annak ellenére, hogy a baknyulak képesek a heréjüket a hasüregbe visszahúzni. A nőstények 13-15 hetes korukban válnak ivaréretté, de békésen megvannak egymással. Verekedés, egymás harapdálása, vagyis rivalizálás nincs közöttük. Az ivarérés után csoportosan tartott nőstény nyulak ugrálják egymást, ami az esetleges tüszőrepedésből és ovulációból következően álvemhességet okoz. Az álvemhes anyanyúl pontosan úgy viselkedik, mintha vemhes lenne. Nem veszi fel a bakot, szőrt tép magáról, készíti a fészkét. Ezután - 14-18 nappal az ovulaciót kiváltó esemény után - az álvemhesség megszűnik, és az anyák párosodási készsége normálissá válik, felveszik a bakot és rendszerint vemhesülnek is. Az új helyre került házinyúl egyik tevékenysége a környezete, territóriuma megismerése. Fedeztetéskor, ha a baknyulat viszik az anya ketrecébe, akkor a bak először az új környezetet próbálja megismerni, nem törődik az anyával. Az anya pedig a területét védve megtámadhatja a bakot. Fordított esetben a baknyúl azonnal a nősténnyel kezd foglalkozni, állával többször megérinti az anyát. Ha az anya nem ivarzik, menekülni próbál, sőt ha az anya sokáig a bak ketrecében van a bak többszöri próbálkozása után agresszívvé válhat, karmolja és harapja a bakot. Ezzel szemben az ivarzó anya rövid menekülésszerű előjáték után megáll, lelapul, farát megemeli, ún. lordosisos pozíciót vesz fel. A bak néhány párzó mozdulat után befedezi az anyát, majd morgó, horkantó hagot hallatva lefordul a nőstényről. A bakhoz került vemhes anya többnyire menekülő viselkedést mutat, nyöszörgő hangot hallat. A vemhesség megállapítására azonban nem alkalmas ez a módszer, hiszen különösen a vemhesség második felében az anyák nagy arányban párosodnak. Ennek hormonális háttere az, hogy a vemhesség alatt a progeszteron nem gátolja az ivari működést.

Az anyanyulak viselkedése a vemhesség alatt – fészekkészítés. A vemhesség utolsó napjaiban az anyanyúl jellegzetes fészeképítési viselkedését figyelhetjük meg. A házinyúl őse, az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) az üregben rövid járatot ás a fészek számára. A fészeképítés a háziasítás során gyakorlatilag nem változott, ezért a mélyalmon tartott vemhes házi anyanyulaknál is megfigyelhető hasonló viselkedés. A fészekbe növényi anyagot hord. A mellkas és a hastájékról szőrt tép, és azzal béleli ki a fészkét. A fészeképítési viselkedés hormonális hátterében a progreszteronnak az ösztrogénszinthez viszonyított (viszonylagos) csökkenése áll. Ez indítja el fészeképítési viselkedést és ez teszi lehetővé a szőr fájdalommentes kitépését. A hormonális szabályozás szerepét bizonyítja, hogy ösztradiol és progeszteron kezeléssel azokban az anyákban is kiváltható a fészekkészítés és a szőr ellazulása, amelynek a petefészkét műtéttel eltávolították.


Az anyák az év bizonyos részeiben több, míg más részeiben kevesebb szőrt tépnek. A legkevesebb szőrt vedlés idején (augusztus, szeptember), valamint a téli hónapokban, míg a legtöbbet a tavaszi hónapokban tépik. Télen is igyekszik az anya meleg fészekről gondoskodni, de saját rovására ezt csak bizonyos fokig teszi meg. Ha ugyanis túlzottan megtépné magát, akkor fázna. A tépett szőr mennyisége jelentősen befolyásolja a felnevelési eredményeket. A kevés szőrt tépő anya ivadékainak 30-35 %-a elpusztul a szoptatás alatt, míg a jól betakart fészekben az elhullás 20 % alatti. Elsősorban előhasi anyák nem tépnek le kellő mennyiségű szőrt magukról, és ez az alom pusztulásához vezethet. Egyes megfigyelések szerint az új-zélandi fehér anyák több szőrt tépnek le, mint a kaliforniaiak. Ennek az a magyarázata, hogy az új-zélandi nyulak szőrzete dúsabb, a kaliforniaiké ritkább, kevesebb a pehelyszőrük. Vizsgálták, hogy a növényi fészekanyag kiválasztásához milyen veleszületett preferenciák és milyen tanulási folyamatok vesznek részt. Megállapították, hogy a terepen talált üregi nyúl fészkek mindig tartalmaztak a sok szőrön és száraz füvön kívül valamilyen zöld növényi anyagot.Laboratóriumi körülmények között tisztázták, hogy az anya válogathat a számára elérhető, potenciális alomanyagokból. Előnyben részesíti a szárazat a zölddel, a hosszú füvet a röviddel, a lágyabbat a keményebbel, az álló fűcsomót a fekvővel szemben. A nőstény kisnyulak későbbi fészekanyag választását az a fészek is befolyásolja, amelyben felnőttek. A kisnyulak valamilyen módon megtanulják a fészekanyag tulajdonságait és öt hónappal később, az első fialásuk alkalmával az anyai fészket alkotó fűfélét gyűjtötték.

Fialás. Az anya általában a kora reggeli, hajnali órákban fial. Az első fájások jelentkezésekor az anya befejezi a szőrtépést és a korábban gondosan elkészített fészekbe megy és fialni kezd. Ülő helyzetet vesz fel, kissé megemelkedik, ekkor csúszik a két hátsó lába közé az első kisnyúl. Az egymást követő fiókák világrajövetele között 1-5 perc telik el.A fialás 15-30 perc alatt lezajlik. Mivel a szülőút hosszú, a köldökzsinór gyakran már itt elszakad, ezért nagyon fontos a gyors fialás. Ha a fialás néhány perccel hosszabb a szokásosnál, már akkor megnő a halva született és életképtelen fiókák száma. A fialás gyors lefolyását a nagy mennyiségű oxitocin véráramba jutása, valamint ennek hatására a méh és hüvely izmainak összehúzódása teszi lehetővé.A fiókák magzatburok nélkül, a placentától elkülönülve születnek meg. Nagyon aktívan keresik a csecseket és a világra jöttek már fialás közben is szopnak. A szoptatás hatására ismét oxitocin szabadul fel, ezzel is segítve a méhösszehúzódásokat. Az anya általában lenyaldossa fiókáit, ezzel serkentve azok vérkeringését. Majd mohón elfogyasztja a magzatburkot. Elsősorban az először fialt anyanyulaknál tapasztalható, hogy a magzatokat a fészken kívül szétszórják. A rendellenes viselkedésnek okai között szerepel például a tapasztalatlanság, az anyaállat megbetegedése, külső zavaró hatások. Megfigyelések a szoptatás alatt. Az anya legfontosabb ivadékgondozási tevékenysége a szoptatás. Nem tudjuk, hogy az anyák milyen “jelre” mennek a fészekbe szoptatni, az azonban biztos, hogy nem a tejmirigyben felgyülemlő tej nyomása az indító jelzés. A fészek fölé lépő anya mozdulatlan pozíciót vesz fel, semmilyen segítséget nem nyújt ivadékainak a csecsek megtalálásához. Ha véletlenül rálép egy kisnyúlra, annak küszködése és síró hangja sem készteti az anyát, hogy engedje kiszabadulni fiókáját. A kicsik rászívják magukat a csecsbimbóra, így ha az anyát valamilyen hirtelen zavaró hatás éri a fialás kezdetén, kiugrik a fialtatóládából és emlőjén kisnyulakat ránthat ki a padozatra. Az első két hétben a kisnyulak képtelenek visszajutni a fészekbe. Ezért a fészekből kirántott fiókák hamar kihűlnek és elpusztulnak. A szoptatás általában 3-4 percig tart és hirtelen fejeződik be, az anya kiugrik a fészekből. Az üregbe fialt anya betömi az üreg bejáratát és a következő szoptatásig magára hagyja a kicsinyeit. A mélyalmon tartott szoptató anyák szintén elzárják növényi anyaggal a fialtatóláda bebúvónyílását. Sok vizsgálatot végeztek az anyáknak a szaporulat világrahozatala utáni viselkedésével kapcsolatban. Hosszú időn keresztül az a nézet uralkodott, hogy az anyák napjában csak egyszer szoptatják kicsinyeiket. Az elmúlt években 24 órás infravörös videotechnika használatával több esetben bizonyították, hogy naponta egynél többször is szoptathatnak. 24 órás videófelvételek alapján  megállapították, hogy ketrecben az anyanyulak 56 %-a egyszer, 35 %-a kétszer, 4 %-a háromszor és 1 %-a négyszer szoptat. A laktáció során változik a szoptatási gyakoriság, valmint a szoptatás időtartama, ezátal a szopási sebesség is. A fialás utáni második héten a leggyakoribb, a 4. héten a legritkább a többszöri szoptatás. Az alkalmankénti szoptatások hossza épp fordítva alakul. A laktáció elején és végén lényegesen hosszabb ideig tart a szoptatás, mint a második héten. A szoptatási viselkedést befolyásolja az elhelyezés. A szabadban (150 négyzetméter) tartott házinyulak 1,12-szer szoptattak. Házinyulakat a hagyományosnál nagyobb, kényelmesebb, ún. get-away (50x70 cm) és ennél 1,5-2 és 3-szor nagyobb méretű (75, 100 és 150 cm széles) ketrecekben helyezték el. A ketrec méretének növekedésével tendenciaszerűen csökkent a napi szoptatások száma. Azonos nagyságú (80x60 cm alapterületű, mélyalmos) ketrecekbe helyezett különböző nagyságú hobbi nyúlfajtáknál figyelték a szoptatási viselkedést. A kísérletbe vont fajták a német kosorrú, a világos nagyezüst, az újzélandi fehér, az újzélandi vörös, a rókanyúl, a rhön-nyúl és a törpe kosorrú nyúlfajták voltak. A testnagyság csökkenésével határozottan rövidült (230-ról 192 másodpercre) a szoptatás időtartama. Feltételezés szerint ez a különböző fajták eltérő tejtermelésével lehet összefüggésben. Az istállóban és szabadon tartott nyulaknál egyaránt azt figyelték meg, hogy a szoptatás elkezdéséhez a jelet a világosból a sötétbe történő átmenet adja. 12 óra sötét és 12 óra megvilágítás mellet az anyanyulak 71-80 %-a a sötét periódusban kereste fel a fészket. Megfigyelték azt is, hogy istállóban a szoptatás 25 %-a a villany leoltása utáni két órára esett. Természetes megvilágítás esetén lassabban sötétedik és ennek megfelelően a szoptatási aktivitás is lassabban emelkedik. Ha az anya a szoptatási időn kívül a fialtatóládába bemegy, az kimondottan káros az ivadékaira nézve. Tapasztalható, hogy valamilyen külső hatásra (zaj, fény, idegen személy) a nyulak valamelyike a riasztás jelét, a dobbantást alkalmazza. A fialtatóládával felszerelt ketrecekben az anyák ösztönösen a sötét és zárt helyre menekülnek. A fialtatóládában alkalmazott riasztójel, a hátsó lábbal való dobbantás 10-35 Newton erejű rúgás formájában jut kifejezésre. Ez a fészekben a kisnyulak agyontaposását okozhatja. Az anyaák egy része gyakran bedugja a fejét a fialtatóládába, és abból szőrt és alomanyagot fogyaszt. Az anyák néhány százaléka rossz szokásból beürít és bevizel a fialtatóládába, szennyezi az alomanyagot és a kisnyulakat. A vizelet szemgyulladást és szőrtüszőgyulladást okozhat. Szopási viselkedés. 12 napos korukig a kisnyulak a nap nagy részében a szőrtakaró alatt a fészek legmélyebb részén összebújva alszanak. Az összebújás fontos a nyulak hőháztartása, egymás melegítése miatt, de azért is együtt kell lenniük, mert az anya nincs figyelemmel a csoporton kívüli egyedekre, így szopási esélyük csökken. Megközelítőleg egy  órával a szokásos szoptatási idő előtt a fiókák egyre aktívabbá válnak, kibújnak a szőrborítás alól. A hőveszteség ellenére fontos a „kitakaródzás”, mert csak így tudják az anya csecsbimbóit akadálytalanul elérni. Ha az anya érkezése előtt visszatakarjuk a kisnyulakat, akkor azok tejfogyasztása csökken, annek ellenére, hogy az anya tovább marad a fészekben a szopás segítése érdekében. A szopás előtti felébredést és élénk mozgást nem az emésztőrendszer kiürülése váltja ki. Azok a nyulak, amelyeket egy nap nem engedtek szopni, a megszokotthoz hasonlóan készültek fel a szopásra, de amikor az elmaradt, fokozatosan csökkent aktivitásuk, majd visszabújtak a szőr alá és nyugodtan aludtak a következő napig. 47 órával az utolsó szoptatás után ismét felébredtek, kitakaróztak, és rendesen szoptak. A kisnyulak szopás előtt élénkülő viselkedése 24 órás “belső vezérlésű” ritmust követ. Az anyanyúl megérkezésére ágaskodó mozdulatokkal és hangadással reagálnak. Az alom fölött a szoptatás alatt mozdulatlanul álló anya csecsbimbóit néhány másodperc alatt megtalálják a kisnyulak. A 3-4 perces szoptatás alatt testsúlyuk 15-25 %-át kitevő tejmennyiséget képesek felvenni. A csecskereső viselkedés erősen rögződött. A szopósnyulak cikk-cakk mozgással, orrukat mélyen a szőrbe dugva keresnek, amíg el nem kapják a csecset. A szopás alatt nincsenek csecshez kötve, gyakran váltják helyüket, többször megismétlik a keresési folyamatot. Ezért lehet az, hogy az anya több nyulat is felnevelhet, mint  csecsbimbóinak a száma. A csecskereső viselkedés kutatása során kimutatták, hogy az anya hastájékán található egy illat, úgynevezett csecskereső feromon. Ez irányítja a keresést, gyorsan vezeti a kisnyulat a csecs irányába. A feromon termelése hormonálisan szabályozott, a vemhesség végén szintje meredeken emelkedik. Petefészekkel nem rendelkező, feromont nem termelő anyanyulakat rendszeresen kezeltek ösztradiollal, progeszteronnal és prolaktinnal. A kezelés hatására a feromontermelés néhány nap múlva megindult. Ez a feromon a nyúltejben is megtalálható és fajspecifikus. A 10.000-szeres hígítású nyúltej szignifikánsan aktívabb csecskereső viselkedést váltott ki, mint a teljes tehéntej. A csecskereső feromon hiányában a kisnyulak nem isznak elegendő mennyiségű tejet, ezért olyan nehéz a mesterséges felnevelésük. A szilárd takarmány fogyasztására  való áttérés. A kisnyulak először az anya által a fészekben hagyott bélsárgolyókat és az alomanyagot kezdik rágcsálni. Kezdetben a fűszálakat és a leveleket csak átharapják, szecskaszerűen feldarabolják. Az anya bélsárgolyóinak elfogyasztásával illatanyag információhoz jutnak, de ez a viselkedés feltehetően a vakbélflóra kialakulása szempontjából is fontos. Számottevő abrakot, szénát először 18-21 naposan fogyasz-tanak. Erre a szükségletüknél kevesebb tej miatti éhezés kényszeríti őket. A közvetlenül fialás után vemhesült és emiatt hamarabb elapasztó anyanyulak ivadékai és a népesebb almok egyedei hamarabb átállnak a szilárd takarmányra. A nyulak már a magzati életben megismerik azt az illatanyagot, amely az anya takarmányából származik, de az anyatejből is olyan információhoz jutnak, amely befolyásolja a takarmányválasztásukat. Kimutatták, hogy ha az anyanyúl a szoptatás alatt valamilyen aromás növényt (pl.: boróka, kakukkfű) is fogyasztott, akkor a kisnyulak a választás után előnyben részesítették az olyan tápot, amelybe előzőleg belekeverték az aromás növényt. Az anya étrendje más módon is hat az utódokra. A kisnyulak ugyanis elfogyasztják az anya által a fészekbe helyezett bélsárgolyókat, amelyek tartalmazzák az elfogyasztott növények szaganyagait is. Ha az anya fogyasztott aromás növényt, akkor a kisnyulakban ilyen módon is kialakult az anya által fogyasztott takarmány iránti preferencia (Előnyben részesítés.). Táplálkozási viselkedés. A szopással ellentétben a nyulak szilárd takarmányt és vizet napjában több alkalommal is fogyasztanak. Naponta 35-40 evési és 30-35 ivási alkalmat figyeltek meg a nyulaknál, ami nem változik a hízlalás alatt, csak az egy alkalommal, illetve egy perc alatt elfogyasztott takarmány és víz mennyisége nő. A nyulak a takarmányt gyors rágómozdulatokkal (120/perc) darabolják és őrlik meg. Szabad választás esetén a vékonyabb szálú és a hosszabb takarmányt fogyasztják szívesebben. Éjszaka, zavartalan körülmények között tartott növendék nyulak 2-3-szor annyi takarmányt vesznek föl, mint nappal. A takarmány és az ivóvíz fogyasztásának napszaki változása a megvilágítással van összefüggésben. A takarmányfölvétel ritmusa elsősorban attól függ, hogy ad libitum vagy adagoltan takarmányozunk. Ad libitum etetés esetén a nyúl kis adagokban egész nap fogyasztja el takarmányát. Adagolt takarmányozás esetén az állat annál gyorsabban fogyasztja el takarmányadagját, minél szűkösebb az. A nyulakra jellemző a cökotrófia (álkérődzés) jelensége. A nyulak, és általában a nyúlfélék cökotrófiáját az jellemzi, hogy a bélcsőben kétféle bélsár képződik, amelynek az egyikét az állat rendszeresen elfogyasztja. Az elfogyasztásra alkalmas bélsarat lágy bélsárnak vagy cökotrófnak, amelyet pedig nem vesz fel a nyúl, kemény vagy valódi bélsárnak nevezik. A lágy bélsár 5-10 kicsiny golyóból álló és fürt formájában megjelenő bélsárkonglomerátum, amit vékony nyálkaburok tart össze. A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenéskor az állat beszívja a szájába, majd rágás nélkül lenyeli a gyomrába, ami ott önálló golyócskákra esik szét és keveredik a gyomortartalommal. A lágybélsár-evés tulajdonképpen táplálóanyag újrafelvételi folyamat, amely során fehérjéhez, vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz jut az állat. A lágy bélsár termelődése a szilárd takarmányra való áttéréssel veszi kezdetét. Ürülése a táplálkozási ritmustól függ. Adagolt takarmányozáskor annak kezdetét, ad libitum etetéskor a fogyasztási csúcsot követő 8-12 óra múlva várható.







www.nemetoriasnyul.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!